Eunice Kennedy Shriver Emléknap

PDFNyomtatásE-mail

Néhány napja osztályunk részt vett a Magyar Speciális Olimpia Szövetség által szervezett Eunice Kennedy Shriver Emléknapon. Nekünk ez a közösségi szolgálat teljesítéséhez volt szükséges. Előtte tartottunk két osztályfőnöki órát, amelyen részletesen megtudhattunk mindent az elkövetkező rendezvényről, programokról.
A nap első részében kisebb csoportokra osztva, általában kettesével állomásokra osztottak minket, különböző sportágakhoz. Barátnőmmel a kerékpárhoz kerültünk, ahol biciklizéssel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel mindenkinek, aki odajött hozzánk, majd a helyes válaszokért matricákat osztottunk. Majd délután izgalmasabb esemény után néztünk. Sérültekkel együtt kellett teljesítenünk az állomásokon a feladatokat. Nagyon örültem, mert két korunkbeli lányt kaptunk. Nagyon jól kijöttünk egymással, sokat beszélgettünk, együtt nevettünk. Remekül éreztem magam, remélem a többiek is. Egy biztos, egy darabig nem fogom elfelejteni!

Szakács Gréta, Verseghy Gimnázium, 9.b osztály


Szeptember 28-a szép, napsütéses napnak indult. Szombaton, reggel fél 10-kor gyülekeztünk a Tiszai hajósok terén az
osztálytársaimmal, és más diákokkal. Ezen a napon rendezték meg az Eunice Kennedy Shriver Emléknapot, mely során ép és szellemileg sérült emberek találkozhattak, megismerhették egymást. A diákok a rendezvényen segítőkként vettek részt, s közben a kötelező 50 óra közösségi szolgálatból teljesítettek néhányat. Számos feladat közül választhattunk a különböző állomásokon, többnyire sportágakkal kapcsolatban. Amíg a tömeg egyre nőtt, tánccsoportok és a Speciális Olimpia Szövetség néhány tagjának bemutatóját láthattuk, a háttérben néhány archív felvétellel és fényképpel  a Speciális Olimpia megteremtőjéről, Kennedy Shriverről. Délig segédkeztünk az állomásokon, majd az emlékfutás után, melyet a gáton tartottak, négyes csoportokban, 2 ép és 2 sérült részvevő együtt, végigjártuk az összes állomást, a padlóhokitól kezdve a pingpongon át a kosárlabdáig sok sportot kipróbáltunk. Mindenki nagyon élvezte. Jó érzés volt látni a sérült embereket, amikor mosolyognak, örültem, hogy jól érzik magukat. Remélem más is hasonlóan kedves emlékekkel távozott, mint én. Egy ilyen rendezvény után mindenki jobban megbecsüli azt, amit az élettől kapott. Várom a jövő szeptembert, mert szerintem a mi osztályunk jövőre is biztos ott lesz!

Petróczky Nikoletta Verseghy Gimnázium, 9.b osztály


2013 szeptemberében tértem vissza tanítani a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba, miután öt évet töltöttem otthon kisgyermekeimmel. A tanítás mellett új feladat is várt: én lettem az iskolában a közösségi szolgálat koordinátora. A közösségi szolgálat új feladat a középiskolásoknak: ötven órát kell eltölteniük társadalmi szempontból hasznos munkavégzéssel. Számomra is új, nehéz, de felemelően szép  feladat, hogy segíthetek nekik az odafordulásban a társadalom kevésbé szerencsés tagjai felé. Ehhez szeptemberben remek alkalom kínálkozott: a Magyar Speciális Olimpia Szövetség megkeresett bennünket, hogy az általuk szervezett Eunice Kennedy Shriver Emléknapon tanulóink vegyenek részt önkéntes segítőként. A gyerekeket előtte osztályfőnöki órák keretében készítették fel a szervezet munkatársai. Az órák tartalmasak és szívszórítóak voltak, nagy hatást tettek diákjainkra. Maga az Emléknap hasonlóképp remekül sikerült: ép gyerekek együtt sportoltak, szórakoztak fogyatékos társaikkal, s biztos vagyok benne, hogy életre szóló élményeket szerezhettek mindannyian. Köszönjük szépen, hogy segíthettünk!

Vargáné Török Krisztina, Verseghy Gimnázium,  közösségi szolgálat koordinátor


2013.Szeptember 9-edikén önkéntes munkát vállaltunk Szolnokon a Tiszavirág hídnál, ahol a feladatunk a fogyatékkal élő emberek segítése a játékok során. Részt vettünk az emlékfutamon, ahol biztatásképp velük futottunk. Különböző játékos feladatokat szerveztek számukra, minden játék más bázison volt, ahol az önkéntesek segítettek teljesíteni a kihívásokat. Igyekeztünk a kedvükben járni és ez véleményem szerint sikerült is, hiszen az arcukon látszott az öröm. Sok fiatal volt, akikkel könnyen szót lehetett érteni, hálásak voltak a kedveskedés miatt. Egy kisfiú úgy fejezte ki köszönetét, hogy megölelt és egy puszit adott az arcomra. Ekkor jöttem rá az egész nap értelmére és arra, hogy miért is voltunk ott.
Nekünk nem került sokba, számukra mégis jelentős volt ez a rendezvény, valamit izgalmas és szórakoztató is egyben. Szeretnék több ilyen rendezvényen részt venni, ha akad rá lehetőség.

Lajmer Réka, Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola

Végtelen nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy rész vehettem önkéntesként, autista gyermekemmel 2013. szeptember 28.-án egy csodálatos rendezvényen. Részesei lehettünk Szolnokon egy magas színvonalú sportot, zenét, fejlesztést, tulajdonképp az élet minden területét megmutató napsütéses, felhőtlen együttlétben. Nem láttam mást, csak mosolyt és segítőkészséget. S képzeljétek, egyszer sem jutott eszembe megkérdezni senkitől:
- Mi a diagnózisod? Rajzoltunk, ettünk, labdáztunk, énekeltünk, ölelkeztünk. Fújtunk lufit, társasoztunk. Fiatal és öreg,
keréken, vagy támasszal, nevettünk és csodákat tettünk együtt. Ámulva néztük a fellépőket, hallgattuk egymás történeteit, s mind e közben ragyogott a Nap! Bevetettem magam én is pontokat gyűjteni, s kipróbálni mit is tudok, s miben, mit lát a kislányom. Szövődtek barátságok, szerelmek. Találkoztak egymást régen látott barátok. A sok kedves ismeretlen és ismerős arc, a végtelen jóindulat felemelte szerintem a rendezvényt a műholdakon túlra. S képzeljétek, az én hercegnőm, aki fél az idegenektől, s pláne a magasban: kosárba dobott egy lasztit, amikor az égbe emelték a srácok! Azt hiszem nekem ez volt a legszebb jelenet. Vagy talán mégsem. Talán a tündér, aki rajzot adott ajándékba nekünk és azt mondta: de jó Neked, hogy Szolnokon laksz. Tudom, még találkozok Vele, hiszen megígértem Neki. Nem voltak mások az emberek. Csak önmaguk. Nem volt diagnózisuk, nem volt titulusuk, csak EMBEREK voltak. Azt hiszem sokan sírtunk is néha, mert boldogok voltunk. A Speciális Olimpia nem csak a sportban jó. Győztesek vagyunk emberségben is! Hajrá Bajnokok! Köszönöm, hogy Szolnokon élek, ahol a kultúra, a művészet, ugyanolyan kiváló alapanyagban gazdag, mint a víz, a környezet, a sport, s a szeretet. „Aki nem hiszi, járjon utána.

Molnár Mónika, a MASZKA Alapítvány képviselője

 6t7u1590