Együtt futottak

PDFNyomtatásE-mail

2010-ban kapcsolódtunk be a „Szállj be te is” programba. A Ráckevei Kistérségben a 20 település  talán két települése
nem kapcsolódott még be idáig. Az eltelt három év tapasztalata alapján egyértelmű, hogy nagyon jó kezdeményezés a program. A részt vevő diákok és tanárok egyaránt jónak, hasznosnak és szükségesnek tartják. Egyesületünk a CSEFOSZ SE az eltelt időszak alatt számos alkalommal segített az ép diákoknak a közös záró program megrendezésében. Ezek a rendezvények a sérültek és az épek számára nagyon fontosak, hiszen az elméletben hallottakat a gyakorlatban is megtapasztalhatják. Több esetben előfordult, hogy a sérült fiatalok mutatták meg az épeknek a gyakorlatokat vagy ismertették meg Őket egy-egy sportággal mint például a bocsával. Nagyon örülünk az ilyen közös találkozásoknak, mert újabb lehetőséget biztosít a sérült és ép fiataloknak a találkozásra, ismerkedésre, barátságok kötésére. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem is olyan régen beugróként én is találkoztam az osztályfőnöki órákon az ép fiatalokkal és nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire érdeklődőek, és mennyire fontos, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ismereteket megszerezzék, hiszen ha  a jövőben találkoznak fogyatékos fiatallal
vagy idős emberrel tudni fogják, hogy például Ők nem fertőző betegek,Ők ugyan olyan emberek, mint az épek csak valamiben SPECIÁLIS-ak. Számomra is szívesebben használatos szó a speciális, hiszen a sérült emberek más-más területen speciálisak. Legyen ez a terület a sport, a képzőművészet vagy a zene, tánc, éneklés. Legutóbb 10. Wink Maraton futáson vettünk részt, ahová az egyesületünkből egy speciális nevelésű tanuló fiút vittünk le. A nevezésünket úgy adtuk le, hogy két ép kislány csatlakozott a mi fiúnkhoz ,akik korábban nem ismerték egymást. A bemutatkozás után a start előtti közös képen még látható volt a távolság, ami érthető is. De nagyon jó volt látni, hogy a futás végén, amit mellesleg megnyertek a kategóriájukban már kezdtek érdeklődni egymás után, sőt az eredményhirdetésig eltelt időben saját maguk szerveztek közös programokat, és keresték egymás társaságát. A kupával készült képen, már eltűnt a korábbi távolság, sőt mindannyian elmondták, hogy jövőre is szeretnének indulni és természetesen egy csapatban.  Ismét bebizonyosodott, hogy a sport nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy megismerjük, elfogadjuk egymást és együtt küzdjenek a sikerekért. Említhetném, még a labdarúgás területén a partner játékosok szerepét, amit  a Darvastón megrendezett tornán tapasztaltam, hogy amikor  egy sérült gratulálni szeretett volna az ép játékosnak, - aki először nem tudta, hogy most hogy is viselkedjen hiszen első ilyen alkalom volt, hogy sérülteket látott ilyen nagy létszámban- egy pillanatra gondolkozott, majd reflexszerűen fogadta a gratulációt. Tehát mind a két csoportnak egyaránt szüksége van arra, hogy megtanulja a viselkedési formákat, és mire az épek kikerülnek az iskolákból, már kellő tapasztalattal fognak rendelkezni és abban is biztos vagyok, hogy szívesen fognak olyan rendezvényre elmenni ahol fogyatékosokkal találkozhatnak ,mert tudják, hogy Ők nem csodabogarak hanem valamiben SPECIÁLISAK. Én személy szerint is nagyon jó szónak találom a speciális elnevezést, mert az nem degradáló, nem lenéző, nem sértő. Természetesen továbbra is szervezzük a közös programokat a „szállj be te is” programban résztvevőkkel.Nagyon fontosnak tartom, hogy a Szállj be te is program minél több iskolába, minél több fiatalhoz eljusson, mert akkor nem kell az integrációról beszélni, mivel addigra mindenki számára természetes lesz, hogy sérültek és épek egy közösséghez tartoznak, csak vannak akik valamiben speciálisak.

egyutt futottak2013